Hány csücske van egy emberi szívnek?

Nem tudom.

Csak azt tudom, hogy nekem sok „szívem csücske” van.

Szívem csücske -
- az, hogy segíthetek mások gyógyulásában;
- az, hogy kérdéseimmel rádöbbenthetem pácienseimet igazi megoldásokra;
- az, hogy szeretem az ÉLETET;
- az, hogy szeretem a bíborszínű, édes borokat, (most is épp abban gyönyörködöm);
- az, hogy szeretem, amint e borok csillognak a gyertyafényben;
- az, hogy szépen terített asztalnál ehetem;
- az, hogy egyre több egészséges ételeket fogyasztok;
- az, hogy ezektől függetlenül, szeretem elkészíteni, és jó társaságban elfogyasztani azt a „marha-jó-pörköltet”;
- amint órákig tudom bámulni, ahogy a Duna folyik;
- azt, amint hajladoznak a fák, a viharban;
- az, amikor egy madárraj röpköd a levegőben; (észrevetted, hogy soha nem ütköznek össze! Tudod-e miért?)
- a sárguló búzamező;
- az őszi színkavalkádot;
- a tavaszi természet zöldjeit;
- a téli csendet;
- a színfóniák varázsát;
- a síró hegedű hangját;
- a vers ritmusát, muzsikáját, összhangjait;
- a kedvesem hullámzó kebelét;
- a simogató kezet;
- a tisztaságot;
- a sportos harc hevét;
- a mozgás lágyságát;
- a tánc sexes kihívásait;
- az ázott föld illatát;
- a kalmár szellőket;
- tücsök cirpelését, a békák fülsüketítő brekegését;
- az áhítatot;
- a szentségeket;
- az Isteneket;
- vagyis a TUDÁSOKAT…

Köszönöm, hogy végig olvastad „szívem csücskeit”, ami közel sem teljes!
Holnap, egy másik „szívcsücsökről” is írni fogok még, sőt videót is mutatok róla.
: - )))

ppA.