Előző, hasonló című írásomban, arról írtam, hogy egyesek miként értelmezik Jézus megünneplését.
Erre többen is írtatok, és hasonlóképpen reagáltatok, mint én. Mármint, Ti is elítéltétek Jézus ilyen "vásári megtapsolását"!
Van egy nagyon kedves, és bölcs Barátnőm, aki egy picit másképp gondolkodik mint én, vagy mi. Ő a következőképpen ír hozzászólásában: (közreadom, hisz egy olyan meglátást ír le, ami elgondolkodtató, s így utólag teljes egészében egyetértek !)
"Röviden az ember úgy fejezi tetszését/nem tetszését, hogy tapsol, fütyül, dobog, vagyis látványossá teszi érzéseit.
Hosszabban!
Régebben olvastam egy misszionárius tapasztalatáról, olyan emberek között, akik nem tudtak olvasni, de nagyon ügyesek voltak ha valamit készíteni kellett. Nem voltak betanult mondókáik sem.
Ezeknek kellett Jézusról és Isten végtelen szeretetéről beszélni, az ő nyelvükön. Amikor ez a pap úgy gondolta, hogy valamit megértettek az elmondottakból, biztatta őket, hogy fejezzék ki, mit jelent számukra Isten szeretete.
És akkor ezek az egyszerű emberek odahoztak gyönyörű fűből font kosarakat, színes tollakból készített fejdíszeket, karpereceket. Amikor már csaknem mindenki letette amit hozott, akkor felállt egy fiatal lány, aki nem tudott készíteni semmit, de nagyon szépen énekelt. Nem vad, hangoskodó hangon, hanem nagyon halkan, lassú,szinte szöveg nélküli dalt dúdolt, és erre a csendes ritmusra kezdett táncolni. Alig mozdultak karjai, lábai, de teljes összhangban volt minden a dallal is.
A pap eleinte nem értette ezt a jelenetet, de aztán megvilágosodott előtte, hogy ez a lány, ezt hozta ajándékúl, mert ezt kapta ő is. Ezzel mutatta ki köszönetét Isten felé.
Vagyis kinek mi van a szívében, milyen tehetséggel, vagy éppen tehetetlenséggel bír, csak azt tudja adni.
A tapsoló embereknek nyilván ez volt a kifejezési lehetőségük.
Szerintem Isten nem írja elő, mit adjunk és hogyan, de amit nyújtunk az a szívből fakadjon.
Ezt a kis epizódot akartam megosztani Veled, és másokkal.
Sok szeretettel
Marika"Más.
A napokban elkezdtem olvasni egy igen érdekes könyvet.
(KTGy-éseknek kötelező olvasmánynak javaslom!!)
(Elizabeth HAICH: BEAVATÁS. Óegyiptomi Misztériumok.
Édesvíz Kiadó, 2015.)
Ebben a könyvben arról is ír a szerző, aki, egy Indiában élő magyar hölgy volt, hogy azok az emberek, akik még nem tudnak abban a rezgéstartományban "rezegni", élni, mint a mi, a nagyobb tudású emberek, azokkal szemben türelmeseknek, bizonyos szempontok szerint, elnézőbbeknek illik lennünk. Nem várható el az alacsony rezgésen élőktől, hogy hasonlóképpen érezzenek, gondolkozzanak, mint Mi, a bölcsebbek. Hisz Nekik, még sok tanulnivalójuk van.
S vahi, ez így igaz!
:-)
Ha tetszett, és hasznosnak találod bejegyzésemet, cikkemet, küld el ismerőseidnek, barátaidnak, hogy Ők is tanulhassanak!
S egyszerűen, de szakszerűen segíthessenek önmagukon!
Természetesen, amennyiben Neked is szükséged van tapasztalataimra, tudásomra, szívesen segítek!
Csak hívj, vagy írj!
Ha érdekelnek ehhez hasonló, elsősorban az egészségünkkel kapcsolatos értesülések, az alábbi linkek egyikén, Te is csatlakozhatsz, s így elsőkézből kapod majd, a hasznos infókat:
A Te, (lelki) Egészségedért (is)!
Szeretettel
ppAndrás
Szeretgom,
Bocskoros-kúti dűlő
2015. augusztus 25.
