A közelgő ünnepekre való tekintettel, mélyreható kutatásokat teszek közzé!
Az alábbi kutatási eredményeket kaptam, egy kedves Olvasómtól, s oly fontosnak tartom, hogy izibe, továbbítom is!
Íme:
Ki találta fel a rántott csirkét és a bécsi szeletet?
Március fényei még késtek, de a bécsi Burg ablakait
már izgató szellők rázogatták, mikor Radetzky táborszernagy
kihallgatásra indult I. Ferdinánd császárhoz. Radetzky olyan nyugodtan
lejtett végig a Burg hosszú folyosóin, mintha hadgyakorlati
terepszemlére ment volna.
- Nos, szeretett Radetzkym? - így a császár.
- Az olasz helyzet nem valami rózsás, felség. A
császári helyhatóság legjobb akaratú intézkedései ellenére a hazafiak
csökönyösen elégedetlenkednek. Anglia rokonszenvvel, Franciaország
fegyverrel támogatja őket, de veszedelmes kapcsolatokat tartanak fenn a
magyarországi rebellis elemekkel is - valahogy így akart volna jelenteni
Radetzky, de mindezek tüzetes megvitatása csak untatta volna a
legfelsőbb hadurat, ezért röviden csak ennyit mondott:
- A múlt héten Velencében egy madaras polentát ettem, nem tudom, pacsirta vagy veréb volt-e a szószban, de nagyszerű volt...
- És Veronában?
- Felség, a veronai szalámi valóban felülmúlhatatlan.
- És Milánó?
- A milánóiak valódi mesterek. Azok a
borjúszeletet először tojásban és zsemlemorzsában hempergetik meg, és
így sütik ki. Ilyen egy milánói szelet!
- Kedves Radetzkym! Ön épp fél tizenkettőkor meséli mindezt, mikor olyan éhes vagyok, mint a farkas.
- Igenis, felség!
- Mélyen meg vagyok győződve, hogy a történelem
bármilyen fordulatában mindig bízhatok személyem és uralkodóházam iránti
hűséges odaadásában.
- Igenis, felség!
- Kérem, menjen le a konyhába, és mutassa meg a szakácsomnak, hogyan készül ez a milánói szelet!
A főszakács a helyszínen adott utasításokat olyan
pontosan hajtotta végre, hogy a hadseregparancsnok a későbbi csaták
folyamán több ízben sajnálkozását fejezte ki: parancsait mások kevésbé
híven valósították meg.
A főszakács az eredeti eljárást azzal a
megfigyeléssel tökéletesítette, hogy az előzetes belisztezés a
zsemlemorzsa tapadását elősegíti, és hogy a fiatal feldarabolt csirkét
is el lehet készíteni ilyen módon. Ferdinánd főszakácsa ezáltal
megteremtette a rántott csirkét.
De ezzel még nincs vége. A bécsi szelet nem
Milánóban született, hanem a szálak visszanyúlnak az olasz reneszánsz
bukásának idejére.
A 15. század végén francia, német és spanyol
zsoldoscsapatok törtek Itáliára. A művészet hona csatatérré vált. A
spanyolok ötször is elfoglalták Milánót. Nemcsak lobogó harci zászlókat
hoztak, hanem aranyszínű rántott szeleteket is.
Régi spanyol szakácskönyvekben "chuleta andaluza"
elnevezéssel szerepel ez az étel. Andalúzia az 1491-es granadai
győzelem után keresztény kézre került ugyan, de a lakosság továbbra is
ragaszkodott az ürühúsok hagyományos arab elkészítéséhez, a prézlihez, a
tojássárgájához. A bécsi szelet, a milánói szelet, azaz a spanyol
chuleta ezek szerint mór szelet.
A meglepő az, hogy már a régi görögök is éltek a
bécsi szelettel. Ez ugyanis nem arab találmány, ők csak eltanulták a
hellénektől, s továbbadták az ibériai-félszigeten tudományukat. A régi
görögök szakácskönyveiből eredetiben csak egy maradt korunkra:
Athenaiosz Deiphna sophisztésze.
Ez a páratlan mű bizonyítja a
legmeggyőzőbben, hogy az antik szellem szakácsművészet terén is
remekelt. Anthenaiosz megadja a tepsi szót, ez nála teganosz.
Tudja, mi a sült szelet, "phloidesz", és elárulja, hogyan mondják
ógörögül a prézlikészítést: leganon katatrüpszin.
A bécsi szelet titkát Lénárd Sándor, a kiváló író, költő, orvos, nyelvész, műfordító fejtette meg.
Szeretettel
ppAndrás
Szeretgom, 2014. dec. 20.
